Még 2023 novemberében kaptam egy felkérést Kiszomborról, hogy látogassak el a nagyközségbe és készítsek, írjak beszámolókat az ott található nevezetességekről. Egyébként az ilyen felajánlásokat és kéréseket minden esetben szívesen veszem és igyekszem eleget tenni nekik. Viszont idő szűkében – mert mindig úton vagyok – csak most tudtam eleget tenni a kérésnek. Kiszombor valóban egy szép kis település és tényleg sok nevezetes épület található ott, valamint a temploma és a parkjai is gondozottak. A nagyközség felfedezése után pedig jött a jól megérdemelt csobbanás Makón a Hagymatikumban. 

Első körben következzen a számomra legnagyobb élményt nyújtó Rónay-kastély szemügyre vétele. Sajnos a kastély körbe van zárva és nem lehet bemenni, de egyébként sincs túl rózsás állapotban, szóval valószínűleg ezt statikai okok is indokolják. Kívülről grandiózus épület benyomását kelti, annak ellenére is, hogy egy földszintes kastélyról beszélünk. Magas tornyú szárnya miatt gyanútlanul templomnak is nézhetnénk.

Oexel Mátyás József, nagyszentmiklósi sörgyáros 1781-ben vásárolta meg a zombori uradalmat, de birtokba vette Dédényszeg és Ladány elpusztult falvak határait is. A német származású, Komárom vármegyéből eredő család a nemességét Oexel Jakabnak köszönheti, akit III. Károly 1714. május 10-én nemesi oklevéllel adományozott meg. 1846-ban királyi engedéllyel az Oexel család régi nemességét megtartva nevét Rónayra változtatta, illetve ehhez a zombori előnevet is használhatta. A család jelentős szerepet töltött be Csongrád és Torontál vármegye életében a XIX. század első harmadától a XX. század elejéig. Tagjai közül került ki különböző időkben a két vármegye főispánja, alispánja, aljegyzője, táblabírája, országgyűlési képviselője, törvényszéki bírája. Az ő gazdaságaik adtak munkát a zomboriaknak, az ő kúriáikban és kastélyukban folyó művészeti, politikai és társadalmi összejövetelek jelentették a község számára a kulturális életet. Egyszóval minden szál tőlük eredt és hozzájuk futott.

A kastélyt Rónay Móric (1813-1890), Torontál vármegye al-, majd főjegyzője, első alispánja, majd a vármegye főispánja építtette. Az építkezés 1858-ban kezdődött el, és Rónay Móric a születésnapján, 1859. december 7-én költözött be feleségével, Fedrigoni Alojziával. A kastély építési jegyei a településre jellemző ív-pillérsoros homlokzattal és timpanonnal koronázott közép-rizalitjával, alapjaiban a klasszicista stílusra utalnak. Később romantikus stílusban átépíttették.

Rónay Móric 1890-ben bekövetkezett halála után egyetlen gyermeke, Rónay Emil örökölte. Rónay Emil 1899-ben halt meg, ezután felesége, Kiriák Johanna 1902-ben eladta sógorának, Rónay Jenőnek. Ekkor alakították át az épületet a mai formájára, ekkor épült hozzá a torony is. Halála után egyik fia, Rónay Imre birtokolta. Rónay Jenő 1902 őszén költözött be a kastélyba feleségével, Patyánszky Olgával és öt gyermekével. Rónay Jenő halálát követően Imre nevű fia birtokolta a kastélyt 1921-től az államosításig.

A II. világháború után a kastélyt a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vette birtokba 200-250 fős szervezetével, ezzel meg is kezdődött a kastély pusztulása. Bútorait, egyéb berendezéseit elhordták, parkettáit felszedték. 1949-ben az egykoron csodálatos kastélyparkot is kiirtották. Korabeli fotókon még látni lehet a szépségét. 1956 után használták lakásként, majd mezőgazdasági célra, tárolóhely, terményraktár és baromfikeltető is üzemelt benne. 1995-ben került Kiszombor önkormányzathoz. 2001-ben a tetőt, valamint a toronyba vezető lépcsőt teljesen felújították. 2002-ben elkészült az épület kutatási dokumentációja és az erre alapozó felújítási tervkoncepciója is.

2023 végén a kastély megmentéséért jótékonysági estet rendezett a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör. Sorsáról azonban máig nincs döntés, bár a település folyamatosan vigyáz a kastély állapotára, lehetőségeihez mérten karbantartja azt. Kiszombor jövőképe között szerepel többek között a Rónay család kastélyának és kúriáinak helyreállítása és megfelelő funkciókkal való hasznosítása is.