Nemsokára újra a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra kilométereit fogjuk róni és egyben a több éves túra végére is érünk. Ennek apropóján jutott eszembe, hogy régen voltak már DDK képek. Tavaly szintén 5 napig barangoltunk a Dél-Dunántúlon, rögtön az első kilométereken felkapaszkodtunk az Öröm-hegyre, melyről nem igazán sikerült kiderítenem, hogy melyik településhez is tartozik. Néhol Orosztonyt említik, de ennyi erővel lehetne Nagybakónak is, hiszen pont a kettő között helyezkedik el félúton – bár az útvonal Zalakaros felé vezet.

Az RP-DDK 6. szakaszának első felét legyűrve, felérve az Öröm-hegyre, először a Szent Kristóf kápolna fogad bennünket, majd rögtön mellette egy emlékfa, ahol Rockenbauer Pál emlékezetes portréja néz vissza ránk.

A bélyegzőhely az innen nem messze épült Nagykanizsai Postás SE Kulcsosháznál található. Sajnos maga a kulcsosház nem örvend valami jó állapotnak, talán ez változni fog a jövőben. A kápolnától a kulcsosházig tartó szakaszon egyébként is van egy pár összedőlt régi ház, talán egykor tanyák voltak, gazdasági épületek. A területre itt is fokozottan érvényes, amit a gyakorlott kéktúrázók már megszokhattak: folyamatosan küzdeni kell a mezőgazdasági területek mentén, a mélyutakban (konkrétan traktornyomokban) a homokos-agyagos talaj erejével.

A fentiek ellenére vagy talán éppen okán, mindig jó érzés kiszabadulni a természetbe, új tájakra és közösségekbe vándorolni. A felfedezés öröme állandóan velünk marad. Idén – ahogy említettem – befejezzük a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát is, de az biztos, hogy örök élmény marad. Ugyanúgy, ahogy az Alföldi Kéktúra minden pillanatára is a mai napig szívesen emlékszem vissza. A jövőben pedig próbálok majd a kéktúrás élményekről is gyakrabban posztolni.