2021 végén, a két ünnep között egy barátommal elmentünk kirándulni Tiszakürt, Tiszaalpár, Lakitelek-Tőserdő és Csongrád településekre. Mint szokásos programfelelős, összeállítottam egy tartalmas napot. A kirándulás során átélt élményekről már több bejegyzésben is írtam nektek, így rövidesen eme élménynap ismertetésének végére érünk.

Tiszaalpár egy nagyközség Bács-Kiskun megyében, Tiszaalpár ősi település. Területe ősidők óta lakott hely volt. Nevét 1075-ben említette először oklevél Olper néven, mikor I. Géza király a váci püspöknek adományozta. Tiszaalpár Alpár és Tiszaújfalu egyesítésével jött létre 1973-ban. A falu mai területén előkerült régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a vidéken korán megtelepedett az ember.

I. Géza király adománylevelében a község egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a száva-szentdemeteri görög monostornak és a garamszentbenedeki apátságnak adta. Alpár déli részét, a váci püspök kapta és évszázadokon át birtokolta. 1341-ben az apátság támogatásával a vár területén megépült a templom, ettől kezdve a környék vallási központja és jelentős tájszervező lett a török hódoltság idejéig. Az ország három részre szakadása után Alpár elnéptelenedik, templomát felgyújtják. A XVI. század végén már Alpár is belevész az alföldi végtelen pusztaságba. Az alpári pusztáról kecskeméti bérletként hallunk újból a XVII. század végén. A lakosság visszaszivárgása a XVIII. század elejére tehető.

A korábbi, középkori templom helyén építtette gróf Althan Mihály Károly váci püspök 1752–1755 között a jelenleg látható templomot. A templom egy dombtetőn, szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos templom, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a szentély és a hajó déli oldalához kapcsolódó félnyeregtetős sekrestyével. Nyugati főhomlokzata középső tengelyében kapu, fölötte címer, monogrammal: AT, a szélső tengelyében, a karzatszinten félköríves záródású szoborfülkék. Csehsüveg boltozatos hajó, a bejárati oldalon későbbi karzat. Barokk berendezése a XVIII. század második feléből származik: fő- és mellékoltár, szószék: 1755, Mária-szobor: XVIII. század vége. Anyakönyvei: kereszteltek 1740-től, házasultak 1743-tól, halottak 1741-től.