Idén áprilisban ismét Budapesten jártam, hogy folytassam a TTT Kupa (korábban Budapest Kupa) túráinak teljesítését. Ha már ott voltam, akkor a Péterhalmi erdőn átvezető választott túra után, egy barátommal kocsiba pattantunk és kihasználtuk a hétvégét, hogy minél több nevezetességet látogassunk meg. Ócsán és Dabason jártunk, előbbi helyen felkerestük többek között a Református templomot is, mely Magyarország egyetlen háromhajós, kereszthajós, tornyos, román kori bazilikája.

Pontos építési idejét nem ismerjük, de valószínűleg a XIII. század elejére tehető, mivel egy 1234-ben kelt egyházi iratban már megemlítik. A román stílusú bazilika a premontrei szerzetesek számára épült, akik a tatárjárás után kora gótikus stílusban építették újjá a templomot. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt ócsai templom a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte.

A kolostor a XV. századra fokozatosan elnéptelenedett, a törökök előrenyomulásának (akik mecsetként is használták) és a reformáció térnyerésének köszönhetően. A lakosság a XVII. század elején református hitre tért át. A templom 1560-tól van az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában és használatában. 1664-ben tatár csapatok felgyújtják a tetőszerkezetet, ezért több évtizeden keresztül az épület kb. hatodrésze volt csak befedve.

Az egyház legnevesebb patrónusa gróf Teleki József volt, aki az 1770-es évek elején birtokot vásárolt Ócsán azzal a céllal, hogy az ócsai templom további pusztulását megállítsa. A restaurálás 1774-1777 között megtörtént, majd 1777. május 4-én felszentelték az elkészült templomot. 1865-ben új orgona épült Komornyik József nagyváradi mester tervei szerint. 1872-ben villámcsapás érte a templomot és megrongálta az orgonát. 1884-ben tűzvész pusztította a tetőzetet, 1890-ben a mennyezet a templom belső terébe szakadt. 1896 és 1900 között újabb helyreállításra került sor. 1902-ben meszelés alkalmával rátaláltak a főszentélyben látható értékes, XIII. századi freskókra. A főszentély falán az apostolok láthatók hármasával, oszlopos keretben. Tovább jobbra és balra az ívekre Szt. Miklós és Szt. György alakja került. Baloldalon Szt. László életéből vett jelenetek, vele szemben az utolsó ítélet töredékes maradványai láthatók. 1922-1924 között a két toronyra egy-egy emeletet építettek. 1986-ban nyolc évre bezárták a templomot, és megkezdődött a régészeti feltárás, az alapos és szakszerű restaurálás és renoválás. Új tetőszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kődíszeit, a szentély freskóit és padozatát. Rendezték a templom környezetét, megépítették az épületet körülölelő várfalat és kialakították a belső parkot is. Az ásatás során a templom északnyugati végénél megtalálták a mára már teljesen elpusztult kolostor nyomait. A különálló, emeletes épületet a reformátusok parókiának használták, amelyet keskeny körítőfal kötött össze a templommal.

1994. október 29-én az Országos Műemlékvédelmi Hivatal átadta a Református Gyülekezetnek a megújult templomot. 1995-ben Europa Nostra díjjal és az ezzel járó oklevéllel tüntették ki Ócsa Református Műemléktemplomát, a pontos és körültekintő helyreállításért.