Október első hétvégéjén ismét egy tartalmas hétvégét töltöttem túrázással és utazgatással. Ezúttal 2 TTT Kupa túrát is sikerült teljesítenem: egyet péntek este és egyet vasárnap reggel. A szombat szabad maradt, így kitaláltuk barátaimmal, hogy elmegyünk Szilvásváradra és környékére. Mindannyian voltunk már ott, de a többiek legutóbb gyerekkorukban, én meg 10 éve. Így is tartogatott újdonságokat a hely. Korábbi emlékeinkhez képest sokkal jobban kiépült az infrastruktúra és a látnivalók köre. Sikerült bejárnunk a Szalajka-völgyet – melynek végétől kisvasúttal tettük fel a visszafelé vezető utat –, Szilvásvárad más részeit (kastély, körtemplom), átmentünk Bélapátfalvára, és hazafelé még a Sirokon is megálltunk a várnál. Na de mi a mai bejegyzés témája? Tehetnénk fel jogosan a kérdést. Nos, a siroki várral szemben lévő Barát- és Apáca-sziklák. 

A képződmények a várnyeregtől ÉK-i irányba, az OKT jelzés mentén találhatóak. A vártól a sziklákhoz vezető rövid út kényelmes, az elején kicsit, a végén jobban emelkedik. A vulkáni működés során a kráterből kiszóródott riolittufából álló 6-8 m magas sziklatornyoknak a helyiek a Barát és az Apáca nevet adták a formájuk után. A laza anyagba óriási vulkáni bombák hullottak, és beágyazódtak. Az ellenállóbb, keményebb vulkáni kőzetek az alattuk levő puhábbakat megvédték az erózió pusztításától, és így alakultak ki a “sziklatornyok”.

A sziklák a néphagyomány szerint az egymást szerető, kővé vált barát és apáca, egy másik legenda szerint a török uralom alatt a törökök innen ellenőrizték a környéket.

A sziklák közelében halad el az Országos Kéktúra 22-es számú szakasza. Azon tovább haladva egy újabb sziklaformációhoz érkezünk, az úgynevezett Török asztalhoz. A lapos sziklától gyönyörű kilátás tárul elénk a Bükk irányába. De erről legközelebb.