Mára már elmondhatom, a távolban lépkedők köreiben köztudott vált, hogy az Alföldi Kéktúra teljesítése után belevágtunk csapatunkkal a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrába is. Lassan a végéhez közelítünk, de jól esik feleleveníteni a tájakat, emlékeket. Az egyik különleges nevezetességet akkor szemléltük meg, amikor 2022-ben az Őrséget jártuk be és Őriszentpéterre értünk. Ma a településen álló Szent Péter -templomot tűzzük kultúrvillánkra.

Az Őrség fővárosában, Őriszentpéteren, a Templomszer nevű településrészén álló Árpád-kori templom pontos alapítási időpontját nem ismerjük, de a stíluskritikai megfontolások alapján a XIII. század második negyedére tehető. A települést IV. László 1280. évi adománylevele említi először. A XIII. századi román stílusú téglatemplom lényegében a mai hajóval és toronnyal volt azonos. Egy 1300-ra datálható tűzvész után nagyobbítás nélkül helyreállították a templomot, és kívül-belül kifestették. A külső festés nyoma a hajó déli falán töredékes állapotban

maradt meg, valószínű, hogy Szent Bernátot és Szent Borbálát ábrázolta a falikép. Az eredeti épületből maradt fenn a torony, a hajó, a díszes déli kapu, a lőrésszerű déli ablakok és a gazdagon ékesített párkányzat. A XV. században készült a jelenlegi szentély, északi falában a szentségházzal, és a kettős lépcsőzésű, pilléres kiugrású diadalív. A XIV-XV. Században gótikus stílusban bővítették. A román kori szentélyt elbontották és a templomot kelet felé még egyszer akkorára növelték. A román kori diadalívet meghagyva, a hajóval egy szélességű félkörívben végződő késő gótikus toldást kapott.

A török időkben, 1550 körül erődtemplommá alakították: bástyákkal, sánccal, árokkal vették körül. 1570 körül az Őrség népe is felvette a református hitet, és az 1600-as évek elején a reformátusoké lett a templom. Ekkor lemeszelték a belső falakat, és Károli Gáspár-féle bibliai idézeteket festettek rá. 1664-ben Köprülü Ahmed hadai megostromolták és tönkretették a templomot. 1732-ben lett ismét a katolikusoké, melyet barokk stílusú belső átalakítás követett.

Az épület szabadon álló, egyhajós téglaépület. A hajónál keskenyebb szentélye félkörívben záródik. A később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A kövek faragásának stílusa a jáki apátsági temploméhoz hasonló. Kívülről szemlélve legfeltűnőbb jellegzetessége a nyugati fal közelében nyíló déli bejárat bélletes kapuzata. Ezt egykor előtető védte, de ez elpusztult, csak a nyoma maradt ránk a falban.

A szentély északi oldalán sekrestye áll. A főhajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. A hajó nyugati végében egy középoszlopos, két nyomott íves, egyetlen pilléren nyugvó román karzat látható. Nyugati oromfalát a homlokzatból kilépő torony tagolja. A gúlasisakos tornyot cserép fedi. Déli homlokzatán a román stílusú kapu egylépcsős bélletű, pálcatagos, félkörívben záródik. Ezt a homlokzatot különböző méretű és bélletű résablakok és lizénák tagolják.

A templom legújabb része 1929-ből származik, ekkor építették a karzatra felvezető külső falépcsőt az északi falon. A vakolat alól helyenként előtűnnek freskótöredékek: ahogy fentebb említettem, eredetileg nemcsak belül, hanem kívül is freskók ékesítették a templomot. A belső berendezést Klonfár János egyházművész tervei alapján, az 1979–1981-es felújítás részeként készítették el. A szentélyben függesztették fel Szent Péter képét, amit 1801-ben festett Michl Márton. Az oltár, a sediliák és a keresztelő kút alja Gellért Károly őriszentpéteri fafaragó művész munkája.