Mezőhegyes egy olyan Békés vármegyei település, ahol nem lehet betelni a műemlék jellegű épületekkel. Van itt szinte minden, amit a kíváncsi és fürkész felfedező csak kívánhat: műemlék istállók, hotelek, magtárak, zabsilótornyok, eklektikus víztorony, diadalívek és az ország utolsóként megmaradt fagerenda vázas szállodája. Érdemes elmenni Mezőhegyesre, hogy láthassuk egy eltűnő világ utolsó emlékeit.

Az eredetileg hotelnek szánt épület eklektikus–neoreneszánsz stílusban épült és műemléki védettséggel rendelkezik. A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok 100 éves fennállásának évében, 1885-ben épült.

Építészeti jelentősége, hogy az ország egyetlen megmaradt fagerendavázas (fachwerkes), épülete. Építészeti stílusjegyeire az elővárosi eklektika fagerendavázas, faverandás, tiroli (svájci) irányzata jellemző.

A budapesti országos kiállításon állították fel, majd szétszerelve szállították Mezőhegyesre, hogy itt újra összeállítsák. Eredetileg zsindelyfedéssel rendelkezett, melyet 1937-ben rózsaszín palára cseréltek. Ekkor távolították el a tetőn lévő fedett ablakokat is. Ma szürke pala fedi.

Az emeletes, magas tetős, „L” alakú épületnek kétoldali, fa gerendavázas aszimmetrikus oromzata van, csúcsíves óratornyával a színes üvegezésű, zárt erkélyt összeépítették. Az óratorony csúcsában bádog „szélkakas" jelezte az uralkodó szélirányt. Később, amikor a fa tartógerendák, oszlopok teherbíró képessége az elhasználódás következtében csökkent, az oszlopok és gerendák közeit téglával építették be. Az épületnek három díszes nagyterme van. A termek kazettás famennyezettel, fali lambériával készültek. Három öntöttvas korinthoszi oszlop áll az épületben, és faragott fakarzat készült az emeleti bálteremben a zenekar számára.

Az épület alatt építészetileg értékes boltozatos, nagy pince húzódik. Még ma is láthatóak azok az eredeti szellőző ablakok, melyeken keresztül régen a tárolandó szenet lapátolták be a pincébe.

Az épület mögötti udvarban, 1886-ban épült fel a beálló istálló és a kocsiszín épülete. Itt helyezhették el fogataikat, illetve ide köthették be lovaikat éjszakára a szállóvendégek. Gyakran itt töltötték az időt a majori tiszti hintók és várakoztak hajnalig. Az impozáns épület először szálloda majd Tiszti Kaszinó volt. Az idők során volt a neve még: Központi Szálloda, Centrál Hotel, Kovács Vendéglő és „Új Világ”, jelenleg Centrál étterem és vendégház. Az épületet később mindkét végén megtoldva 1923-ban mozivá alakították át. 1945-öt követően szövetkezeti tulajdonba került, majd a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kezelésében volt 1993-ig. Az elmúlt évtizedekben a szállodai mellett több funkciónak adott helyet: művelődési otthon, könyvtár, irodaház, tejbolt, kultúrcikk bolt, élelmiszerbolt, húsbolt, műszaki bolt, italbolt, presszó működött falai között.

Az étterem 200, az emeleti díszterem 60 fő befogadására és rendezvények megtartására is alkalmas. Vendégházában diák- és turistacsoportok szállhatnak meg. Jelenleg önkormányzati tulajdonban van.