A magyar királyi vezetés a XX. század elején elhatározta, hogy minden jelentős borvidéken létesít egy közpincét, mely segíti a kereskedelmet, ellátja a szakmai felügyeletet, és vállalja a borászati szakemberek képzését. Az épület 1913-ban épült Váczy-Hübschl Kálmán tervei alapján (érdekes, hogy más források szerint Thoroczkai Wigand Ede tervei alapján) és 1914-ben vették használatba. A felső szinteken helyezkedtek el a felügyelői és pincemesteri lakások, árverezési- és borkóstoló termek. Homlokzatát a hegyaljai mezővárosoknak Zsolnay-mozaikból készített címerei díszítik. Az alsó szinten volt a hordógőzölő, palackmosó, 400 ezer darabos palackraktár, és a csomagoló és a Szőlészeti és Borászati Felügyelőség irodái is. Az eredetileg 27 (máshol 37) ágú pincében mintegy 10 000 hektoliter bor tárolható, a legnagyobb hordója 50 akós is volt. 1949 után Sátoraljaújhely elvesztette vármegyeszékhelyi rangját, a Bortemplomot államosították, üzemeltetését a Tokaji Borkombinát vette át. A rendszerváltás után többször gazdát cserélt, azóta pincéi és felépítményei romló állapotban, üresen állnak, de Sátoraljaújhely Város Önkormányzata 2014-ben tulajdonrészt szerzett az épületben és terveik szerint megkezdődhet az épület rendbehozatala és hasznosítása, melyek során látogató-, és rendezvényközpontként működne a továbbiakban múzeummal, kávézóval.

Az Alföldi Kéktúra teljesítése folyamán jártam erre, természetesen esőben. Sátoraljaújhely az egyik kezdő- vagy végpontja az AK-nak, a Bortemplom a vasútállomás mellett található. Az építmény érdekessége az, hogy ez az egyetlen város az országban, ahol templomot emeltek a bornak.