A zsindellyel fedett, román stílusú épület két részből áll. A régebbi, keleti része a 11-12. században épült, kívülről kerek, belülről hatszögletes középterű, hat boltozott félköríves fülkéjű körtemplom (rotunda), a mai szentély, melyet nem kőből, hanem téglából építettek. Ehhez épült hozzá a 12-13. században a nyugati hosszanti hajó, melynek bejárati oszlopfőit ritka és értékes faragványok díszítik. A hajó kiképzése, faragványai a johannita lovagrenddel, mint a község egykori birtokosával hozhatóak kapcsolatba. A templomhajót jól faragható vörös trachit kváderkövekből építették, melynek forráshelye a közeli Zempléni-hegység volt. A hajó építését a kutatások szerint folytatni akarták, de valami miatt az építkezés hirtelen abbamaradt. A 17. században elhagyatottá váló templomot 1767-ben újították fel, a belsejében a szentélyt, az ekkor épült boltozat fedi. Az 1873-as tűzvész után 1896-ban állították helyre. Az épület mai formáját, az eredeti stílust idézően, az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-69-ben végzett restaurálása során kapta. Ekkor új tetőszerkezettel és magas haranglábbal látták el. Ma református templomként funkcionál.