2023 októberében Csanádalberti és Királyhegyes környékén jártam, ahol több kastélyt és egy kriptát is felkerestem gyerekkori barátommal. A Nicsovics-kastély feltérképezése után Királyhegyes, majd Csikóspuszta felé vettük az irányt, hogy felkeressük a Blaskovich-kúriát (néhol kastélyként említik) és a kriptakápolnát. Szinte visszautaztunk az időben, a környéken teljesen megállt az élet. Az aszfalt út borzalmas állapotban van, az egyik beláthatatlan kanyarban találkoztunk a helyi/helyközi járatos busszal is, aminek majdnem rossz vége lett. A kúriáról legközelebb számolok be, most következzen a sokkal érdekesebb kriptakápolna története. A megközelítés itt sem veszélytelen, kisebb esőben haladtunk egy erdészeti úton. Végül inkább letettem az autót, mert nem mertünk tovább menni a sár és a gödrök miatt. Egyszer kellett életemben utat építeni az elakadt kocsi miatt, az elég is volt. Kb 3 perc gyaloglás után amúgy is feltűnt az erdőben a kísérteties kriptakápolna.

A Körös-Maros Nemzeti Park területén, a védett Csanádi pusztákhoz tartozó Csikóspusztán található a Blaskovich család egykori majorja, valamint az ehhez tartozó kúria és kápolna. Az épületek a XIX. és XX. század fordulójának romantikus-historizáló stílusában épültek. A leírásban most csak a kápolnáról lesz szó. A monda szerint Blaskovics Bertalan táblabírót a király száműzte a mocsaras vidékre a XIX. század második felében. Az ő személyével jelentek meg földbirtokosként a Blaskovich-ok Csanád megyében, lakhelye azonban mindvégig Tápiószentmártonban maradt. Az idő előrehaladtával szépen felvirágoztatta a birtokot, és mintegy 4777 holdasra növelte területét. A csanád megyei földeket a Keglevich grófoktól 1830-ban vásárolta meg, az így egyesített uradalom a Nagykirályhegyes nevet kapta. A kúriához tartozó templomot is ő építtette ide, mely azonban a hosszú évek során elindult a lassú enyészet szomorú útján.

A gazdaságot Blaskovich Bertalan harmadik fia, István örökölte 1863-ban, aki az eredetileg 7 szobából álló úri lakot 28 szobásra bővíttette, valamint az ő nevéhez fűződik 1910 körül a színes üvegablakokkal ellátott kápolna építése is. István és a zombori Rónai Amália házasságából 8 gyermek született. Blaskovich István a kápolna építését, felesége 1910-ben bekövetkezett halála miatt szorgalmazta. A családi szálat Ernő vitte tovább, akinek 3 gyermeke született a monyorói Urbán Erzsébettel kötött házasságából. Két fiuk volt, Ernő, aki a tápiószentmártoni birtokon gazdálkodott és Péter, aki a nagykirályhegyesi birtok ura volt. A Blaskovich család 1944 augusztusában hagyta el a királyhegyesi rezidenciát. Vagyonuk döntő többsége a kúriában maradt. Az 1945-ös földosztás után a lebontott urasági épületek anyagából a birtok területén sorra épültek a kis családi házak. 1949-ben a volt major területén gépállomást hoztak létre, ami az 1970-es évekig virágzott, majd hanyatlásnak indult, majd végleg bezárt. 1950-ben a tanácsrendszer kialakulásával a volt Blaskovich-birtokon lévő települést, Nagykirályhegyest Csikóskút-puszta néven Királyhegyes község közigazgatási területéhez csatolták. A kúriától az erdőben található kápolnához vezető utat benőtte az aljnövényzet, 1945-ben a kriptát pedig több alkalommal is feldúlták.

A sírhelyek kibontva, az egyik koporsó félig felnyitva látható ma is. Törmelék, pusztulás mindenütt.

Érdekesség, hogy a máig nem bizonyított legenda szerint Kincsem, a Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán született, többszörös díjnyertes versenyló a nagykirályhegyesi uradalomban nevelkedett.