Sokszor említettem már, hogy szűkebb hazám, Békés vármegye, a váron és a rengeteg újkori kastélyon kívül bővelkedik a még korábbi történelmi emlékekben is. Mindez annak ellenére is így van, hogy a török korban az oszmánok szinte mindent elpusztítottak a hódoltság területén vagy a szerencsésebb sorsú épületeket átalakítottak saját céljaikra. A mai Békés vármegye területe a rosszabb sorsú területek közé tartozott e tekintetben. Az itt található Kaszaper és Végegyháza között fekszik a Kaszaperi Történelmi Emlékpark, melyet valamikor a jövőben részletesebben feldolgozok, most csak a területen található középkori templomromra fókuszálok.

Kaszapertől nem messze, a ma Végegyházához közelebb eső részen kereshetjük fel a 2015-ben kialakított Kaszaperi Történelmi Emlékparkot. A Kaszaper és Mezőkovácsháza közötti főúton tábla jelzi, hogy hol kell lefordulni a szántóföldek közé, ahol e tábla szerint 2 km-t kell még haladnunk. A bejárathoz végig földút vezet, csak az első kb. 100 méter zúzott köves út. Belépve a parkba, rögtön szembetűnnek a Templom-halmon a középkori templom alapfalainak visszaépített maradványai.

Kaszaper nagyközség őse, a középkori Pereg város a Maros egyik ősi ágán fekvő Száraz-ér partján, a környező tájból észrevehetően kiemelkedő, az esetleges árvizek idején is biztonságot nyújtó egyik dombháton, a Templom-halmon épült fel, középen templommal, körülötte lakóházakkal. A településnév a Pereg helységnév és a Kasza vezetéknév – utalva Pereg egykori birtokosaira – összekapcsolt használata során alakult át Kasza-peregről Kaszaperre.

Rogerius mester az 1241-es tatárjárásról szóló Siralmas énekében tudósít Pereg város pusztulásáról, ahol „hetven falu népe keresett menedéket”. Az elpusztult Pereg az 1400-as évektől a Kasza-család birtokában volt, késõbb a Hunyadiaké, majd a Kállay-családé lett. Az 1552-es török hadjárat Kasza-pereget elpusztította ugyan, de ekkor még visszatértek lakosai. Azonban az 1596-os török-tatár támadás során végleg elnéptelenedett és sivár pusztává vált. Később Kaszaperpuszta néven 1867-ben községgé alakult. Az első világháború után újratelepítették Kaszaperpuszta-Újtelep néven, a jelenlegi település helyén. 1926-ban Kaszaperpuszta "Kaszaper" néven önálló nagyközséggé alakult.

A templom maradványait 1937-ben Bálint Alajos tárta fel, aki szerint három építési periódusra lehet gondolni:

I. periódus: Az első, nagy méretű, félköríves szentélyű, egyhajós templom belső hossza 18,8 méter, szélessége 6,8-7 méter, falainak szélessége 90 cm volt. Alapozásába döngölt földrétegre termésköveket fektettek, de a falakat téglákból húzták fel. Bálint Alajos szerint ez a templom a XI. században, Szent László király uralkodása előtt épült, és a tatárjáráskor pusztulhatott el.

II. periódus: A XV. században a templom falait támpillérekkel erősítették meg. Alapozásukban a döngölésre először téglákat, majd erre köveket raktak. Alapozásának hasonlóságából ítélve e periódushoz köthető a hajó délkeleti sarkában előkerült szószékalapozás is, amely alatt I. Mátyás király pénzével keltezett sírt találtak.

III. periódus: Erre utal a szentély északi oldalánál kibontott félkörívesés a hozzá kapcsolódó egyenes falú helyiség alapozása. Ebben mésszel és homokkal összefogott „cseréptörmelék” és döngölt földrétegek váltogatták egymást. A temetőből 425 sírt tártak fel. A sírmellékletek az egész középkoron át folyamatos lakottságot bizonyítanak. Az 1990-es években több helyszíni szemlére is sor került a templomhelyen.