Tar község Nógrád vármegyében található, Mátraverebély és Pásztó között terül el. Azon felül, hogy itt találhatóak Tar Lőrinc XIV-XV. században épület udvarházának romjai az Árpád-kori gyökerekkel bíró Szent Mihály templommal szemben, van a közelben egy kevésbé ismert szurdok is, a Szakadás-árok. A múlt hétvégén állandó túratársammal és barátommal nekivágtunk, hogy felfedezzük ezt a szorost. Mivel aznap áztató eső volt, az odavezető út és az árok közvetlen környezete egy nagy sárdagonya volt.

Tar községből az Attila úton, a K+ jelzésen indultunk el a Csevice-patak völgyében, miután az aszfaltút végén hagytuk a kocsit egy nagy tisztáson. Innen kb 3,2 km a szurdok. Az útvonal végig jól járható, bár néhányszor át kell vágni a patakon, ezért megfelelő lábbeli ajánlott. Elvileg tovább is lehetne menni még 2 km-t kocsival a Felső-Csevice-forrásig (ahány hely, annyiféleképpen írják helyesírásilag), de rögtön az út elején a patak átfolyása állja utunkat, melybe nem ajánlatos belehajtani a nagy kiterjedése miatt. 2 km után a forrásnál egyébként felfelé tartó irányba elindulva, egy szép kilátás nyújtó helyre érhetünk el. Lentről továbbhaladva még kb 300 méter az út a völgyben, majd egy táblához érünk, amely jelzi, hogy balra kell fordulnunk a szurdok bejárata felé, ami még néhány 100 méter. De még ne örüljünk :D Ugyanis ahhoz, hogy ténylegesen elérjük a szurdokot, először át kell másznunk két létrán a vadkerítések felett. Sáros időben ez nem is olyan egyszerű feladat. Azonban miután átléptük a határainkat – és a kerítést –, máris a szurdok felett találjuk magunkat. Vigyázzunk a villanypásztorokra, engem is megcsípett. :)

A szurdokba több helyen is leereszkedhetünk, bátorságunk függvényében. Egy helyen kötél is kifeszítésre került, hogy könnyebben lejussunk azon a helyen. Mi egy másik helyen ereszkedtünk le, ahol az ott álló fába kapaszkodva 180 fokot lendültem át, majd lassan csúszva a sárban, végül lejutottunk. A látvány és az érzés minden fáradozásért és akadályért kárpótol. Igaz az esőzések miatt teljesen nem tudtunk végigmenni a szurdokon, mert tele volt vízzel.

A szurdok mintegy 1 km hosszan kanyarog, falai elérik a 20 méteres magasságot is, és néhol mindössze 1-2 méter keskenyre szűkül. A szurdokban óriási mohos sziklák hevernek szétszórva, köztük csorog a patak, melynek szélessége néhol eléri az 1-2 métert, mélysége 10-50 centi között lehet. Néhol az útvonalra, a patakba fektetett fák segítik a haladást, van ahol kizárólagosan. De van ahol fel kell kapaszkodni a sziklafalakra is. Az árok végén a jobb parton ki lehet mászni belőle és a felső úton visszatérhetünk a kiindulópontunkra. Ahogy említettem, mi sem mentünk végig rajta, mert nem akartunk sem elsüllyedni, sem vetkőzni.