Hagyomány, hogy minden év végén két barátommal kiválasztunk egy helyet, egy várost és elmegyünk oda körülnézni. Egy kis kulisszatitok, hogy idén Szabadkára megyünk, ott szerintem rengeteg anyagot tudok majd gyűjteni. 2 évvel ezelőtt viszont a Hortobágyra mentünk. Rengeteg érdekes dolgot láttunk és csodáltunk meg. Az egyik ilyen a hírekben is sokszor látott, áldozatos munkát végző Hortobágyi Madárpark, a Madárkórház volt.

A Madárpark története 1983-ban kezdődött, amikor Dr. Déri János – a Madárkórház megálmodója és vezetője – egyetemista korában szakmai gyakorlaton a németországi Walsrodeban a Madárparkban járt, amely egy hatalmas madár-állatkert. Miután a Hortobágyra került, a házi-baromfi praxis mellett hobbiként vadmadarak gyógyításában is tapasztalatokat szerzett. Később felmerült az ötlet, hogy megfelelő felszereltségű rendelőt, sőt inkább kórházat hozzanak létre Hortobágyon. 1999-ben történt, hogy dr. Déri János megelégelte a konyhájában, a padlásán és a fürdőszobájában felgyülemlett kartondobozok, ketrecek tömegét. Az áldatlan állapotok megszüntetése és a madarak megmentése céljából házat vásárolt a környéken, amelyben kialakították a mai kórházat. Ekkor alakult meg 1999-ben a Madárkórház. Nagyon szegényes körülmények között, és sok nélkülözés mellett, de a Philips cég adományaként érkezett vadonatúj röntgengéppel és kevésbé új, de használható felszereléssel kórházi ellátást tudtak biztosítani az évi 2-300 hozzájuk érkező madárnak.

A kórház új épületének a története 1987-ben kezdődött, amikor a szomszédba költöztek. Romos garázsépület volt, mely állapota egészen a legutóbbi időkig megmaradt. 1998-ban megvették, 2000-ben részlegesen felújították. 2001-ben pályázati támogatásból megnyílt az öko-teleház. 2002-ben megnyílt az első madármentő kiállítás, amivel a gyógyításnál is hatékonyabb megelőző tevékenységet és a természetvédelmi szemlélet kialakítását, oktatását vállalták feladatként. Egyébként az épület az 50-es években egyike volt a hortobágyi Gulág épületeinek, ahol háromszázan éltek rabszolgasorban, ártatlanul, kényszermunkára ítélve. Most az öko-teleház emlékfalán olvashatjuk neveiket.

Pályázati forrásokból és önerő mellett, 2006 augusztusára készült el a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítást, öko-teleházat és látványkórházat magában foglaló látogatóházzal, nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel, ahol a legnépszerűbb játék a sasos gyerekröptető. A látványkórházként is definiált épület különlegessége, hogy a hangszigetelt kórtermekbe detektívüvegen keresztül bárki benézhet, ám a madár onnan nem lát ki.

A Madárkórház Alapítvány közhasznú, természetvédelmi tevékenységének célja első sorban védett madarak állatorvosi gyógykezelése, állatkórházi ellátása, gyógyulásuk után a szabad természetbe való visszahelyezése. Továbbá e tevékenységekkel kapcsolatos tudományos kutatás végzése, a tevékenység bemutatása és oktatása, a feladatok ellátására intézmény, elsősorban madárkórház létrehozása és üzemeltetése.

Az alapítvány székhelyén a Hortobágyi Madárkórház igényes csontműtétek szakszerű végzésére is alkalmas, műtővel, röntgennel, laborral és a kor színvonalának megfelelő műszerezettséggel felszerelt rendelőjében évente több száz védett madár ingyenes kezelése történik. A megfelelő elhelyezésükhöz szükséges kórtermek és röpdék kialakítása folyamatban van, de több milliós ráfordítást igényel, mely meghaladja az alapítvány anyagi lehetőségeit. A madárkórház működési költségeinek fedezésére az állam rendszeres támogatást nem biztosít, ezért a kórház fenntartása teljes egészében támogatók adományaitól függ. A madárkórház látogatható de a műtőbe, laborba higiéniai okokból nem kívánatos a belépés. Újszerű ötletekkel, egyedi, diorámás preparátumokkal, poszterekkel, fotókkal, eredeti röntgenképekkel, laborleletekkel, újságcikkekkel, sok videó anyaggal, és ipari kamerákon keresztül élő közvetítéssel, megfelelő szakvezetés mellett, a látogató nemcsak a madárkórház tevékenységébe tekinthet be, hanem megismerkedhet azokkal a lehetőségekkel, melyekkel a természetben járva sérült, beteg madarakon segíthet, felismerheti az egyes életközösségeket fenyegető veszélyforrásokat és a megelőzés lehetőségeit.