Járt már közületek valaki Vörösberényben? Én megmondom őszintén azt sem tudtam, hogy létezik (valójában létezett) egy ilyen nevű település. Vörösberény egy kora Árpád-kori gyökerekkel rendelkező, egykor önálló község, amely 1971 óta Balatonalmádi északi városrészeként ismert. A Balaton-felvidék egyik legősibb, történelmi emlékekben gazdag települése. Gyerekkoromban a családdal nyaraltunk itt, de sajnos csak néhány foszlányra emlékszem belőle.

Május közepén viszont 3 nap alatt körbetekertem a Balatont, az elvileg nehezebb verzióban, vagyis az óramutató járásával megegyező irányban. Borzasztó idő volt, végig szakadt az eső és viharos széllökések is tarkították a túrát. Ez persze nem szegte kedvemet, és a tó megkerülése mellett kisebb kitérőket is terveztem. A legtöbb ilyen kitérő meg is valósult, de volt amit a rossz idő miatt bánatomra kénytelen voltam kihagyni. A harmadik nap hasonló volt az előző kettőhöz ami az időjárást illeti: eső és szél. Vasárnap volt...na persze itt nem a híres dalra kell gondolni, hanem arra, hogy már 2 napi tekerés volt a lábaimban nehezítő körülmények között. Ennel ellenére a vasárnap reggeli első kompon – ami Szántódról ment Tihanyra – rajtam és a személyzeten kívül senki nem volt, még autók sem. Ekkor még száraz, de már borús idő volt. Tudtam, hogy sietnem kell, mert aznap ugyanúgy el fog kapni az eső, mint pénteken és szombaton. A kis kitérőimet mégsem adtam fel, ha már annyi munkát fektettem a tervezésbe. Balatonalmádinál tartottam, itt egy jó kis északra tartó emelkedő után értem el a vörösberényi református templomot. Olyan emelkedő volt, hogy alig bírtam egyenesen megállni útközben, amikor a navigációs eszközeimre pillantottam.

A mai Vörösberény, középkori nevén Szárberény a veszprémvölgyi apácák birtoka volt, amelyek a következő községeket foglalta magába: Vörösberény, Máma (Balatonfűzfő), Sándor (Kenesétől észak nyugatra) és Balatonfőkajár. Géza fejedelem a bizánci apácákat Veszprémbe telepítette. A kolostor a püspökséggel együtt központja lett a környék vallási és gazdasági életének. Szent István neve alatt fennmaradt tíz oklevél között különleges helyet foglal el a veszprémvölgyi monostorról szóló. Ennek nyelve görög. Eredetileg 997-1002 táján, vagy 1010 után írhatták, de ez nem maradt fenn eredetiben. 1109-ben íratta át Kálmán király görög és latin nyelven.

A mai templom elődjét, a római és Árpád-kori alapokra épült Szent Márton templomot 1297-ben említik először az oklevelek. Anyaegyháza volt Kenese, Máma, Sándor, Csittény és Padrag leányegyházainak. Az ásatások alapján az épület gyökerei a XI.-XII. századig nyúlnak vissza. Az egyhajós épületet a XIII. században bővítették déli irányban. A román kori alapokon nyugvó templomot a XIV.-XV. században gótikus stílusban építették át, a hajóhoz átlós támpillérekkel erősített tornyot építettek. A XVIII. században (1789) barokk stílusjegyeket, a templomhajó pedig háromszakaszos csehsüveg-boltozatot kapott.

A történelmi korok, idők során volt török, jezsuita, református, katolikus imahely is (reformáció és ellenreformáció vagy katolikus megújhodás). Noha a templom a reformáció kezdetétől már vélhetően református kézben volt, azt a török kiűzése után 1700-ban a jezsuiták visszafoglalták. Az ezután kezdődő hosszú viszálykodás és gyakori fizikai összetűzések során a templom többször gazdát cserélt. 1737 körül a reformátusok hozzálátnak a templom restaurálásához, igyekeznek azt minél jobban átalakítani: megváltoztatják az ablakokat, leszedik a kereszteket a toronyról és a tetőről. Ez az ideiglenes helyreállítás 1745-re készült el, a kórus festett deszkájának egykori felirata szerint. 1739-ben a reformátusok templomukat védelmi célból lőrésekkel ellátott magas kőfallal veszik körül, hogy szükség szerint fegyverrel is megvédjék jogaikat. 1748-ban a templomért folyó harc látszatra egy kicsit nyugvó pontra jutott, amikor a jezsuiták Loyolai Szent Ignác tiszteletére egy kis kápolnát építettek, amit szintén felkerestem. Végül a helyi lakosság hithűségének köszönhetően 1773. július 13-án a jezsuita rendet feloszlatták és a Királyi kamara vette kezelésbe a birtokot. Ettől fogva véglegesen a református gyülekezeté lett.

1953-ban védetté nyilvánították, a védettség jogi jellege: nemzeti emlék. Az 1966-1968-as helyreállítás során Schőnerné Pusztai Ilona építészmérnök tervei szerint újra láthatóvá váltak falain – a félköríves, vállas, XVIII. századi ablakok mellett – középkori ablakai, a belsőben pedig a levésett szentségház és a középkori kifestés maradványai. Az úrasztalát, a szószéket és a Mózespadot díszítő széki mintázatú terítőket a 80-as években az Almádiban működő kézimunkakör szorgos asszonykezei készítették.

A templom jelenleg Dunántúli Református Egyházkerület Veszprémi Református Egyházmegyékének Vörösberényi Református Egyházközségéhez tartozik. Az épület Balatonalmádi címerében is központi helyet foglal el. Amiről nem tudtam, hogy a megtekintés érdekében Faust Gyula lelkipásztort kell felhívni a +36/30/228-2966-os telefonszámon minden nap 8 és 16 óra között.