Egy februári hétvégi napon alkalmi, de jól összeszokott túracsapatunkkal és az iskola kisbuszával a Pádis-fennsík felé vettük az irányt. A terv a következő volt: az aszfaltút végéig elmegyünk a fennsíkon, majd onnan jobbra, egy kezdeti, majd további emelkedőket leküzdve felkeressük a Mócok temploma elnevezésű látványosságot. Innen visszatérünk a kisbuszhoz, majd visszafelé haladunk a kövesúton. A hármas kereszteződésnél pedig a Boga-csűr akadálypályáját leküzdve a Boga-kőig túrázunk. Nos, a terv minden elemét sikerül teljesíteni. De jelen cikk alkalmával csak a Mócok templomáig oda- és a visszavezető utat mutatom be, hogy maradjon a későbbiekre is muníció.

A Mócok temploma a Pádis-fennsík egyik legmagasabb és legnépszerűbb sziklás hegycsúcsaként, 1476 méter (térképeken érdekes módon1466.4 méter) tengerszint feletti magasságban található. Nem egy igazi templom, nevét onnan kapta, hogy a hegytetőn álló fa kilátótorony és a mellette lévő fakereszt messziről egy templomtoronyra emlékeztet, emellett a vidék hagyományos lakóira, a mócokra utal. Légvonalban ugyanakkora távolságra van az Erdélyi-szigethegység két legmagasabb hegyétől, a déli Nagy-Bihartól és az északi Vigyázótól. 2006-ban újították fel a csúcson lévő korábbi építményt és egy 8 méteres keresztet is elhelyeztek rajta, ami Máramarosból származik. 2019-ben újabb felújítás történt.

A mócok (saját elnevezésük szerint havasi románok) az Erdélyi-középhegységben (főként az Erdélyi-érchegységben és a Bihar-hegységben) élő, román nyelvű népcsoport. Az általuk lakott, elszigetelt és zord hegyvidéki területet Mócföldnek nevezik. Ez a régió Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs megyék hegyvidéki részeire terjed ki. A zord klíma miatt a földművelés helyett a pásztorkodás és a fakitermelés dominál. Kiváló ácsok, hídépítők, valamint hordók, csebrek és zsindelyek készítői. A mócok elszigeteltségben, de bizonyos kiváltságokkal éltek, ám a XVIII-XIX. században a nehéz gazdasági körülmények és a jobbágysors miatt több jelentős fegyveres felkelés kiindulópontjává váltak. Nevükhöz fűződik az 1784-es Horea és Cloșca-féle parasztfelkelés, valamint az 1848–49-es erdélyi események során az Avram Iancu vezette fegyveres ellenállás is.

Ahol az aszfaltút véget ér, jobbra egy ösvény található, innen indult a túra. Az itt található lankák télen szánkópályaként funkcionálnak. A korábban jelzetlen ösvényt immáron jelzéssel látták el: kék háromször (40 perc), de a hegy lábától alig 1-2 kilométerre a kék pont körútba is becsatlakozhatunk. A Pádis-fennsíkon a kék pont jelzésű útvonal egy 552 szinkülönbséget leküzdő, 5 óra alatt megjárható, 12 km hosszú körtúra (Pádis menedékház - Ponor rét - a Csodavár barlangrendszere - a 3-mas várudvar (Dolina III) - Kilátók - Glavoi kemping - Pádis menedékház). A kék háromszög mellett a kék pont jelzés is fel van festve az első néhány fára vagy sziklára. Az ösvény eleje ugyanis egy rövid szakaszon közös, de nagyon hamar, szinte az emelkedő legelején a két jelzés kettéválik: a kék pont kanyarodik le balra a rét felé (hogy elinduljon a Ponor-rét irányába), míg a kék háromszög megy tovább egyenesen/jobbra fel, meredeken a fenyvesen át a Mócok temploma csúcsa felé.

Persze a piros pont és a piros háromszög jelzéssel is találkozhatunk, hiszen a román jelzésrendszerben van egy fontos szabály: ha egy meglévő jelzés mellett (például a kék háromszögön) meglátnak pl. egy fekvő piros pontot fehér alapon, az egy közeli látványossághoz vezető rövid kitérőt (leágazást) jelent.

A kis építmény oda-vissza a 2,5-3 km-es távolságot és a mintegy 150 méter szintkülönbséget leküzdve érhető el. Ugyanazon az útvonalon jöttünk le ahol felmentünk, kisebb-nagyobb eltérésekkel.