Tavaly nyáron a Partiumban, a Bihar-hegység nyugati oldalán elhelyezkedő Szegyesd-völgyben és az annak részét alkotó Schmidl-kanyonban vagy Schmidl-kőközben jártam egy túrán. A kiindulópont Kisszegyesd falu volt, innen indultunk a Fekete-Körösbe torkolló Szegyesd-patak völgyébe. A teljes túra oda és vissza kb 12 km.

A kezdetben széles, majd később szurdokformát öltő völgy az elméletek szerint ősi barlang beomlásával keletkezett, a ma látható barlangbejáratok az egykori oldalfolyosók maradványai. A völgy első és egyben alsó szakaszán széles tisztáson haladunk, de a patak mentén egyre feljebb haladva, a völgy elkezd beszűkülni. 1–2 kilométer után ér véget az ártér, és a patakot egyre közelebbről szegélyezik a hatalmas sziklafalak. Az út végig a patak mellett, folyási iránnyal szemben vezet, de néhol oldalt kell váltani a megfelelő haladáshoz. Ehhez a patakban szerteszét heverő szikladarabok és bedőlt fatörzsek adnak biztos támpontot, de azért nem árt az óvatosság, és készüljünk fel vízálló bakanccsal is.

A völgy felső szakaszának szorosa (vagyis a szurdok hétköznapi emberi lények által bejárható részének a vége), a Schmidl-kanyon vagy Schmidl-kőköz, 350-400 méteren terül el. Nevét felfedezőjéről, Schmidl Adolf geográfusról kapta. Itt a patak már alig csörgedezik és a 30 méter magas sziklafalak teljesen merőlegesekké válnak, melyekről apró vízesések formájában folyik le a víz, a falakat pedig szinte teljesen benőtte a moha, a páfrány és borostyán. A hasadék szélessége néhol alig éri el az 1 méter szélességet, igazi vad kanyon hangulatát teremtve. Mindezt azért is, mert itt már rengeteg bedőlt fa képez akadályt, amit nagy harcok árán lehet megmászni, de megéri. A kőköz legfelső részén a meder már száraz, hiszen a Szegyesd-patak fő vízforrása, a baloldali kőomláson érkező Koliboaja-patak – ugye folyási iránnyal szemben haladtunk a völgyben. A kőköznek egy 7 méter magas ugrató vet véget, amelyen túljutni megfelelő felszerelés nélkül lehetetlen, azt csak csak profi sziklamászók tudják megtenni.

A Bihar megyei barlangászoktól és hegyimentőktől tudjuk, hogy az említett ugartó felett látszik a mindössze 1 méter széles kanyon folytatása. Hossza légvonalban megközelítőleg 400 méter szintkülönbsége 180 méter. Áradáskor vagy hóolvadáskor 17 ugratón zuhan alá a víz. A legnagyobb ugrató 17 méter, a legkisebb 2,5–3 méter.

A Schmidl-kanyon járható részének vége

A völgyben több, mint 200 kisebb-nagyobb lyukkal, barlanggal találkozhatunk. Néhány érdekesebb közülük a haladás sorrendjében: Somhegyi barlang, Varnica barlang, Híd barlang, K. Nagy Sándor barlang, Sárkány-lyuk, Szűz-lyuk, Pisolka barlang, Magura barlang, Semsey barlang, Nagy barlang. A völgy legnagyobb és legszebb barlangja a József Nádor barlang. A barlangok denevérek sokaságának adnak otthont, de a legtöbbjük már nem látogatható szabadon, ráccsal védett a bejáratuk – igaz, ez sajnos nem zavarja az odalátogató emberek egy részét.