Városfal és kazamata, Bécsújhely, Ausztria
A várost és várát V. Babenberg Lipót alapította 1194-ben Bécs védelmére, az Oroszlánszívű Richardért fizetett és talán a világtörténelem egyik legnagyobb váltágdíjából. Az angol király 1192. októberben indult haza a Szentföldről inkognitóban, de 1192. december 20-án osztrák területen, Erdbergben felismerték és Lipót herceg Dürnstein várába záratta. VI. Henrik német császár azonban Richard kiadatását követelte Lipóttól, akit végül Speyerben adták át a császárnak, aki Trifels várába záratta őt. A császár és Richard megbízottjai 1193. június végén megállapodtak a király szabadon bocsájtásának feltételeiben. Richárd 100 000 ezüst márkát (mintegy 23 400 kiló tiszta ezüst akkoriban) tartozott fizetni a császárnak, ennek a felét pedig Lipót osztrák herceg kapta.

A város megalapításának célja az volt, hogy katonai és gazdasági központként, valamint védelmi erődítményként szolgáljon a keletről érkező potenciális fenyegetésekkel szemben. A nevet azért adták, hogy hangsúlyozzák Béccsel, Ausztria fővárosával való kapcsolatát. 1487-ben Hunyadi Mátyás király foglalta el és meg is tartotta két éven át a várost. A Bécs ellen felvonuló törökök 1529-ben, majd 1683-ban próbálták bevenni erős várát, sikertelenül. 1671. április 30-án az itteni fegyvertárban fejezték le Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet Eperjesen elfogva ide hurcolták ugyanabba a börtönbe, melyből 30 évvel azelőtt nagyapja, Zrínyi Péter a vérpadra került. Rákóczi a börtönből november 7-én megszökött, és Lengyelországba menekült, ahonnan másfél év múlva egy hadcsapat élén vonult be Magyarországra.

Középkori városfalainak maradványai a város különböző pontjain láthatók. Ezek a falak a város védekező múltjára emlékeztetnek. A falakon több torony és kapu is szerepel, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszottak. Néhány figyelemre méltó torony: a Glockenturm (Harangtorony), Steinturm (Kőtorony) és Römer- vagy Rindertrum (Római vagy Szarvasmarha-torony).

A kazamatánál a földalatti termek az előttük lévő bástyákkal és saroktornyokkal eredetileg szintén a város védelmét szolgálták. Később lőszerraktárként, légvédelmi óvóhelyként és sörraktárként használták őket. Az a tény, hogy a kazamaták évszázadokon át a föld alatt voltak, ma a falak kiválóan megőrzött részeit, az Opus Spicatumot, egy egyedülálló Strada Coperta-t, sáncokat és számos betekintést nyújt a korabeli építési módszerekbe.

A földalatti boltozatokban tartott tárlatvezetések során soha nem látott betekintést nyerhetünk a város kiválóan megőrzött erődítményeibe, amelyek hihetetlenül izgalmas történelemmel rendelkeznek minden korszakon keresztül, mint például a Habsburgok kora, a török ostromok, Mátyás király keleti támadásai és még sok más.
