Két évvel ezelőtt rögtön úgy kezdtük az évet, ahogy egy vérbeli túrázóhoz illik: az első adandó hétvégén túrázni mentünk. Január lévén eső és hó fog minket várni – gondolhatná az ember, de szerencsére nem így volt. Egy pici eső azért bezavart, de nem volt vészes. Szombaton a Királyrét és Kóspallag környékén túráztunk, rátérve az Országos Kéktúra útvonalára is. Vasárnap a Budapest XVII. kerülete és Kőbánya határán lévő Keresztúri-erdőben jártuk végig a tanösvényt, utána ellátogattunk a 301-es parcellába is.

A földrajzi értelemben a Pilisi-síkságon fekvő Keresztúri-erdőt az 1950-es években ültettek, hogy a területen megkössék az akkor homokos talajt. Manapság Pest legnagyobb összefüggő erdeje a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. 2019-ben nagy volumenű fejlesztések történtek az erdőben: kialakítottak egy 4,2 km hosszú futókört, egy állandó pontos tájékozódásifutó-pályát, amelyen a rögzített ellenőrzőpontokat érintve kell végig haladni, valamint egy szabadtéri edzőparkot. De ezeken kívül van itt interaktív két tisztás tűzrakó helyekkel, bográcstartóval, padok és asztalok a piknikezéshez, focikapuk a sportoláshoz és tágas esőbeálló. A fejlesztés része volt a megújított erdőterülethez tartozó parkoló kialakítása is.

A legfontosabb attrakció persze a tanösvény, amely kb. 5 km hosszú és 15 állomásból áll.

Állomások:

1. Tizenöt állomás tegeződve, tisztelettel
2. Az akácról: szeressük vagy gyűlöljük?
3. Az ostorfákat a fenyőrigók ültetik
4. Határ-erdő: környezetvédelmi siker 140 éve
5. A temető élővilága
6. A 301-es parcella
7. Olyan mint a honfoglaláskor?
8. Még egy amerikai faj
9. Titkos borostyánösvény
10. Élet a haldokló fák körül
11. Négylábúak és soklábúak
12. Sok szenvedést látott harckocsiárkok
13. Öreg tölgyes
14. Gyalogsági állásrendszer
15. Ismeretlen katona

Ha telefonunkon beolvassuk az egyes állomásokon található QR-kódokat, akkor hanganyagok, fotók, videók egészítik ki az egyébként informatív táblákat.

Két éve ezt írtam az oldalon:

"Ahogy a fenti listában is olvasható, bizonyos állomások az 1944-ben kiépített II. világháborús megfigyelőállást, a harckocsi-, gyalogsági- és összekötő árokrendszert, az Attila-védvonalat, Pest XVIII–XX. századi határköveit és az erdősítés történetét, a temető 301-es parcelláját, az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatainak nyughelyét mutatják be. Az erdő egyik szegletében egy betonbunker is található, hiszen Budapest ostromakor Rákoshegy környékén hat napon át folytak a harcok, a szovjetek egészen a Keresztúri-erdő széléig szorították vissza a magyarokat, itt voltak az Attila-védvonal – védelmi rendszer Budapest keleti oldalán – védőövei. De ez már egy másik történet, amely hamarosan jön..."

Nos, ez most jött el. 🙂

A II. világháború vége felé a szovjet hadvezetés Sztálin követelésére először 1944. október 29-én indított támadást Budapest elfoglalására, és mindössze néhány nap alatt, menetből tervezte elfoglalni a magyar főváros pesti oldalát. Budapestet ekkor összesen mintegy 143 ezer katona ostromolta, ebből 120 ezer 500 szovjet és 22 ezer 500 román. A bekerített fővárosban 100 ezer védő állomásozott, ebből 48 ezer német és 52 ezer magyar. Ám a ténylegesen harcolók száma ennek alig ötöde volt, és folyamatosan csökkent. Azonban november 5-ig a német és magyar csapatok megállították a szovjeteket Budapest dél-délkeleti előterében.Rákoshegy környékén hat napon át folytak a harcok, a szovjetek egészen a Keresztúri-erdő széléig szorították vissza a magyarokat, itt voltak az Attila-vonal – védelmi rendszer Budapest keleti oldalán – védőövei.

Az Attila-vonal kiépítését a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar 1944. szeptember 11-én rendelte el. Az Attila, hun királyról elnevezett védelmi vonal a pesti oldalra terjedt ki, a budai oldalon nem folytatódott. Az I. vagy külső védőöv az Alsógöd – Veresegyház – Ecser – Dunaharaszti íven futott, nagyjából 75 km hosszan. Mögötte 12-15 km-re alakították ki a II. vagy közbülső védőövet kb. 60 km hosszban, Dunakeszitől Isaszegen és Pestszentimrén át Soroksárig. A mai Keresztúri-erdő területén az Attila-vonal III. vagy belső védőöve haladt át, amely Újpest északi részétől Cinkotán, Rákosligeten és Pestszentlőrincen át Csepel déli részéig tartott. Ez az ellenállási vonal egymástól 150-250 méterre kiásott összefüggő harcárkokból, harckocsiárkokból, szögesdrót-akadályokból és aknamezőkből állt. A támadó páncélozott harcjárműveket olyan harckocsiárokkal lehet megállítani, amely elég széles ahhoz, hogy a lánctalpas jármű belezuhanjon, ugyanakkor az árkok mélysége és faluk dőlésszöge megakadályozza, hogy a beléjük ütköző harcjárművek ki tudjanak „mászni” az árokból. Az Attila-védvonal harckocsiárkainak mérete változó volt, de a 4-5 m széles és 2-3 méter mély változat volt a legelterjedtebb.