Olaszliszka egy község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában. A Zempléni-hegység lábánál, a Hegyalja kistájon, a Bodrog folyó jobb partján, szőlőültetvények mellett fekszik, a Tokaj-hegyaljai borvidéken. A település első írásos említése 1239-ből, IV. Béla király okleveléből való Lyska alakban. Ebben az okmányban szerepel először a község neve a birtokterület határkijelölésében, királyi birtokként, de 1243-ban a király a szepesi prépostságnak adományozta. Történetének legrégebbi idejében avarok lakták a vidéket, majd szláv jövevények is települtek a környékre Theszalonikiből, ők nevezték el a mogyorós cserjékről (ószláv nyelven liska = mogyorófa) a települést. A tatárjárás után 1245-ben IV. Béla a velencei tartományból olaszokat telepített Lyskára, akik a Burgundia nevű falurészen éltek. Magukkal hozták hazájuk jeles szőlőfajtáit, kultúrájukat, ezzel alapozva meg Tokaj-hegyalja hírnevét. A település neve ezt követően Liska Ulázi. 1320-ban Károly Róbert király szabad piacot engedélyezett. 1464-ben Mátyás király mezővárosi rangra emelte a települést, amit 422 évig viselt. Ezután már csak nagyközségként szerepelt a település. Mátyás király vásártartási joggal ruházta fel a várost, évi három szabad vásár megtartására adott engedély. Rudolf császár 1601-ben Olaszi Liszka vásártartási napjait kibővítette, évi négy vásár megtartására adott jogot József, László, Mihály és András napon és pallosjogot is kapott. Az 1500-as években zsidó népesség érkezett Galíciából, Lengyelországból, Csehországból. Ez társadalmi és gazdasági, kereskedelmi fellendülés hozott. A XVI-XVII. században települtek Oláhországból Zemplénbe a Kassa felé vándorló cigány telepesek, ezek közül maradoztak a vidéken cigányzenészek, vályogvetők, kosárfonók, szegkovácsok, bádogos oláhok. A földesurak birtokain gyakran megjelentek bolgár, cseh, görög, lengyel, német telepesek. Az 1800-as évek elején alakult meg az első zsidó hitközösség, mely a század közepére zsinagógát épített és így lett Olaszliszka a haszidizmus magyarországi központja. Egy 1898. évi törvénycikk alapján lett a község neve hivatalosan Olaszliszka, az 1913-ban megjelent magyarországi helységnevek jegyzékében már így szerepel. A község második legrégebbi épülete – a Traktér – a települési „alvég” kezdetén található.

Perényi Imre nádor 1504-ben elvette Olaszliszkát a szepesi prépostságtól és a terebesi pálos szerzeteseknek adományozta azzal a feltétellel, hogy építsenek kolostort. A szerzetesek 1508-ban fel is építették a kolostort, de 1567-ben Olaszliszka visszakerült a szepesi prépostsághoz. A XVII. század elején királyi dézsmaszedők érkeztek a községbe és több éven át ebben az épületben laktak. A XVIII. században postaállomást létesítettek az épületben. A hátsó udvarán a két nagy istállóban akár 50 ló is elférhetett az egykori lóváltós postaállomás idején. A XIX. században vendégfogadót hoztak itt létre, innen ered mai neve, a "Traktér". Állítólag még Petőfi Sándor is elidőzött az épületben, amikor 1847. július 8-án Szerencsről lovas szekérrel utazott Sárospatakra.

A vendégfogadóban kezdődött el Mikszáth Kálmán: Különös házasság című regényének története, de Kazinczy Ferenc "Fogságom naplója" című művében is írt a fogadóról.

2004-ben az épület helyi védelem alá helyezését indítványozták, majd 2011-ben, 1 évre műemléki védelmet kapott, amit meghosszabbítottak. 2021-ben a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakértői is szemlézték-fotózták épületét, és mint műemléket, megmenthetőnek, felújíthatónak találták. Az épület gazdag múltjára mai, romos állapotában már kevés dolog utal, a szakértők azonban időről időre felhívják rá a figyelmet, ha továbbra is védelem, elképzelés és hasznosítás nélkül áll, végleg az enyészeté lehet. Az épület jelenlegi tulajdonosa (legalábbis 2021-ben még így volt) Szenes Andrea, akinek ez anyai öröksége és ragaszkodik hozzá. Az önkormányzat többször tett lépéseket nála az épület megmentésére, de nem tudtak eredményt elérni, a híres műsorvezető ragaszkodik ahhoz, hogy hasznosítani akarja az épületet.