Nec Arte, Nec Marte (Sem csellel, sem erővel)

Miután 1594-ben Szinán nagyvezér százezer fős török seregével elfoglalta Tata, majd Győr városát, Komárom ellen indult csapataival (Öregvár). Erre az időszakra vezethető vissza a Kőszűzről szóló városi legenda, mely így szól: Számtalan ostrom ellenére a törököknek nem sikerült elfoglalni Komárom várát, az Öregvárat. Ennek hatására egy fityiszt mutató kőszüzet helyeztek ki a vár fokára a védők, hirdetve: „sem csellel, sem erővel“ nem lehet a komáromiaktól elvenni a várat. (első szobor) Ez a szobor azonban nem azonos a maival, ugyanis Komáromban az Újvár csak 1673-ban készült el. Később az 1848/49-es szabadságharc során az osztrák seregek nem tudták elfoglalni a várat.

A későbbi szobor, már babérkoszorúval a kezében valamikor a 18. században került a Madonna bástyára. Azonban az idők során olyan mértékben károsodott, hogy el kellett onnan távolítani. Ezt a szobrot jelenleg a Duna Menti Múzeumban lehet megtekinteni. (második szobor)

Ennek alapján elkészült a Kőszűz hiteles másolata (harmadik szobor) Vladimír Višváder műve nyomán, amely ma az Újvár nyugati bástyáján hirdeti: A komáromiak nem adják meg magukat sem cselnek, sem erőszaknak!

Sajnos az Óvár és az Újvár is ma a Felvidéken található, a határon túl. A határ másik oldalán is rengeteg magyar él, egy kedves lánnyal összeismerkedtem a vonaton és az érte jövő édesapja elvitt kocsival a komáromi vasútállomásról Komárnoba. Szerencsém volt, mert egy teremtett lélek nem sok, annyi nem volt a vár környékén.