Még korábban kaptam egy felkérést Kiszomborról, hogy látogassak el a nagyközségbe és készítsek, írjak beszámolókat az ott található nevezetességekről. Az ilyen meghívásokat minden esetben szívesen veszem és igyekszem eleget tenni nekik. Kiszombor egy szép kis település és tényleg sok nevezetes épület található ott, valamint a temploma és a parkjai is gondozottak. Korábban már olvashattatok az oldalon az impozáns Rónay-kastély történetéről, most következzen a kis testvér, a Rónay-kúria históriája.

Kiszombor a Szegedtől keletre vezető, a Maros vonalát nagyjából követő országút mellett, Szegedtől 25 kilométerre, Makótól mintegy 5 kilométerre, a Maros folyó hídja előtt, a Maros bal partján, a Torontál háromszögben fekszik. Az ősi nyomvonalon haladó út és a Maros hídja közelében lévő egykori gázló fontos szerepet töltött be az itt letelepedettek életében. A Maros kiöntései bőségesen ellátták hallal, az ártéri erdők pedig vaddal az itt élő embereket. A vízben gazdag sík terület rétjei kedveztek az állattartásnak, a keresztező utak pedig a szomszédos területeken élő törzsekkel, népekkel való kereskedelmet biztosították. A Maros átkelőhelyének ellenőrzése védelmet nyújtott a váratlan támadásokkal szemben.

A falu neve eredetileg Zombor volt, a történeti források Zumbur (1247), Zvmbur (1285), Zumbor (1256), Sombur (1334), Zombor, (1360), Sombor (1650) alakban őrzik. Az első magyar térkép – amit 1528-ban adtak ki (ez a Lázár-féle térkép) – Zombar néven említi. Más Zombor nevű helységektől megkülönböztetésül 1857-től lett a neve Kiszombor. A település életében fontos szerepet játszott a német eredetű Oexel család, akik nemességet kaptak, majd később zombori előtaggal Rónayra változtatták a nevüket.

A Szegedi u. 1/B. Szám alatt található kúriát 1835 körül építtette a Rónay család klasszicista stílusban. Valószínűleg Szathmáry Sámuel – a kitűnő felkészültségű földmérő, aki 1829-ben kilenc csatlakozó szelvényen készítette el a Maros vízrajzi térképét – tervezhette a kiszombori klasszicista kúriákat és magtárakat. Az államosított kúriát 1955-ben az Áfész kapta meg, és itt alakította ki a Gólyafészek Vendéglőt. A homlokzati ablakok és nyílások megmaradtak, az északi falon négy újat készítettek a vendéglői konyha kialakítása végett. A funkcióváltozás miatt a régi bejáratot beüvegezték. A homlokzati díszítések nemesen egyszerűek. Az alaprajzi elrendezésben nagy változás nem történt, csupán a kevésbé érzékeny északi részen helyeztek el néhány mellékhelyiséget és vizesblokkot. A kémények megmaradtak. Az óriási légterű tetőtér kétszintes, és a külső tér harmonikus arányaival összhangban áll. Eredetileg az árkádos keleti homlokzat boltívei nyitottak lehettek, mellvéddel ellátva, a középsőn lépcsőfeljáróval. A nyugati homlokzat középrizalitos, timpanonnal ellátva, itt a földszinti és emeleti ablakok ívesek. Az épület háromtraktusos alaprajzi elrendezése átgondolt szerkezetű, felépítése szimmetrikus és tisztán egyszerű. 2005-ben felújították, 2006 óta étteremként funkcionál 130 fő befogadására alkalmas 3 teremmel, valamint 30 ülőhelyes terasszal.

2019. március 15-én ünnepélyesen is átadásra került a Rónay-kúria műemlék épületének újabb, turisztikai célú felújítása, így létrejött a Rónay-kúria kiállítás. Az épület padlásán, illetve tetőterében a közel 250 m2-es kiállítótér várja azokat, akik bepillantást szeretnének nyerni a méltán híres zombori Rónay család életébe, hétköznapjaiba. Ebben segítségünkre van például a női és férfi szoba, fénykép- és festménymásolatok, és különböző használati tárgyak. A szervezők a gyerekekről sem feledkeztek meg, ők megtekinthetik és kipróbálhatják a korabeli játékok utánzatait.

A nagyközség felfedezése után pedig jött a jól megérdemelt csobbanás Makón a Hagymatikumban.