Bánffy-várkastély, Bonchida, Erdély
Castle Bánffy, Bonchida, Transylvania

Szeptemberben barátaimmal a Radnai-havasok és a Máramarosi-havasok (Csornahorai-havasok) területén és környékén töltöttünk 4 napot. Előbbi a Keleti-Kárpátok tagjaként Erdély, utóbbi az Északkeleti-Kárpátok részeként a történelmi Máramaros nevű tájegység területén fekszik, melynek déli területét klasszikusan ma már a Partium északi részéhez soroljuk, északi része pedig a mai Ukrajna területén terül el. Nevét napjainkban már csak Máramaros megye és annak néhány települése, illetve a néprajzi, kulturális hagyományok (pl. máramarosi népviselet) őrzik. A megye azonban jóval kisebb a történelmi tájegység területénél. Ezt részletesebben kifejtem majd a jövőbeni cikkek alkalmával.

Az odafelé vezető úton a szokásokhoz híven megálltunk néhány nevezetességnél, kastélynál, várnál, templomnál, emlékhelynél. Békéscsabáról Kolozsvár irányába haladtunk, majd azt elhagyva és észak felé fordulva előbb Válaszúton a Bánffy-kastélynál, majd Bonchidán a Bánffy-várkastélynál töltöttünk el egy kis időt. A várkastélynál kezdetleges parkoló áll rendelkezésünkre, majd a díszes bejárati kapun át a jegypénztár tartóztat fel bennünket, ahol 15 lej leszurkolása után léphetünk be a várkastély udvarára. Persze ne számítsunk francia kastélyudvarra, hiszen jelenleg is folynak az évek óta tartó építési- és felújítási munkálatok.

Bonchida egy Kolozs megyében, Kolozsvártól 30 km-re északkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekvő község. Jelenleg kb. 3200 lakosa van. Nevének értelmezése: egy Bonc nevű személy birtokán átvezető híd. Feltehetően a terület egy Bonc nevű személy birtokában lehetett, és a Kis-Szamoson itt vezetett át híd. Első írásos említése terra Bonchhyda néven 1263-ból ered. Ekkor Bonchida földje Csák Máté birtokában volt. István ifjabb király földbérmentességet adott az ide betelepülőknek, mintegy elősegítve Bonchida újbóli benépesülését a tatárjárás okozta elnéptelenedést követően. A XIV. század elején Kán László erdélyi vajda birtokában lehetett, akinek itt egy udvarháza is volt. Kán László erdélyi hatalmának felszámolását követően a bonchidai birtok királyi tulajdonba került, és mint ilyen, az erdélyi vajdák rendelkeztek vele, akik többször is kelteztek innen okleveleket. A Bánffy család, pontosabban Losonczi Tamás fia Dénes zólyomi ispán 1387-ben lett Bonchida tulajdonosa, amelyet Luxemburgi Zsigmondtól kapott adományba és amit a család az államosításig birtokolt.

Tisztázzuk is, hogy melyik Bánffy családról van szó, hiszen Magyarország történelmében Bánffy néven 6 különböző család szerepel:

• alsólendvai gróf Bánffy család (1644-ben kihalt)
• felsőlendvai Bánffy család (1357-ben kihalt)
• losonci gróf, illetve báró Bánffy család (1950-ben a grófi ág kihalt)
• nagymihályi Bánffy család
• tallóci Bánffy család
• bálványosi Bánffy család

A Bonchidán található Bánffy-várkastély a losonci Bánffy-családhoz kötődik.

Ez a család a Tomaj nemzetség sarja. Első ismeretes okleveles őse Dénes, akinek szintén Dénes nevű fia 1222–41-ben fordul elő a neve, mint tárnokmester és nádor. Ennek fia, III. Dénes, akinél elágazik e család, István nevezetű fiától pedig a Losonci család ered, unokájától, Dezsőtől pedig a losonci Dezsőfy család veszi eredetét. II. Dénes volt az, aki családjának az erdélyi Marosszéplakot és a nógrádi Losoncot szerezte. Innen vette a család az előnevét. A Bánffyak a XV. század közepe táján ismét két ágra szakadtak. Később említik Istvánt, aki 1440 körül a székelyek ispánja, Lászlót, aki 1491-től tárnokmester, és György bárót, akitől a bonchidai ág ered. Az idősebb ágból származó Zsigmond a későbbiekben is bárói rangban maradt ág alapítója.

Az ifjabb, vagy bonchidai ágban Dénes nyert bárói rangot, akinek fia, György erdélyi főkormányzó volt. György 1696-ban nyerte grófi rangját, de ez a grófi ág 1858-ban, Józsefben kihalt. Szintén a bonchidai ágban, de egy másik alágban Farkas 1729-ben bárói rangot, majd egyenes ági leszármazottja, Miklós 1880-ban grófi rangot kapott. 1526 után a család nyilvános szereplése Erdélyre esik. Bánffy Dénes 1666–74-ben Kolozs vármegye főispánja, kolozsvári főkapitány, később végvári seregparancsnok. A család további történetében több főispán és egyéb magas rangú tisztviselő is volt.

Az írott források hiánya miatt nem tudjuk mikor, de az feltételezhető, hogy eleinte egy udvarház épült a területen, amelyről első okleveles adat 1536. augusztus 10-én kelt és „Bonczydán” nemesi kúriát említ. Erről az udvarházról nem tudunk semmit, elképzelhető, hogy a mostani kastély helyén állt. Ezt később, 1668–1674 között I. Apafi Mihály sógora, Bánffy Dénes erődítette. Ekkor épült a négyszögletes alaprajzú, sarkain kör alakú tornyokkal erősített, illetve kelet felől egy kaputoronnyal ellátott védőöv. Dénes 1674-es kivégzése után fia, György folytatta az építkezést.

1735-ben Bánffy Dénes örökölte a reneszánsz kastélyt, aki megkezdte az együttes barokk stílusú átalakítását: 1747–1751 között építtette a díszudvart közrefogó U alaprajzú épületszárnyat (istálló, lovarda, kocsiszín), amelyet Johannes Nachtigall szobrász mitológiai ihletésű szoborgalériája díszített. Ezt követően felépíttette a főépület északi szárnyát, amelyet 1784–1786 között fia, Bánffy György erdélyi gubernátor újított fel és fejezett be Johann Eberhard Blaumann építész közreműködésével.

1820-ban Bánffy József lebontatta az addig még álló reneszánsz kaputornyot, melynek építőelemeiből 1821-ben hat kerekes vízimalmot építtetett a kastély szomszédságában. Az 1830-as években klasszicista stílusban módosíttatta a két keleti szárnyat. A barokk kastélykertet romantikus parkká alakíttatta át. 1855-ben neogótikus stílusúvá alakíttatta a főépület és a konyhaépület nyugati homlokzatát, melyhez ekkor csatlakozott az óratorony.

Az utolsó három tulajdonos, köztük Bánffy Miklós politikus és író igyekezete arra irányult, hogy a kastélyegyüttest öröklött állapotában tartsa fenn.

A II. világháborúban a kastély északi szárnyát katonai kórházként és raktárként használták a német csapatok, akik visszavonulásukkor felgyújtották azt, így a főépület központi és nyugati szárnya felett leégett a tető és részben károsodtak a födémek. A kastélyból elkobzott bútorokat, műalkotásokat és a könyvtár számos kötetét egy konvoj részeként szállították el a német csapatok, ezt azonban bombatámadás érte és a tárgyak örökre elvesztek, megsemmisültek.

Az államosítást követően a Földművelésügyi Minisztérium vette át a kastélyt, amely a bonchidai mezőgazdasági gép- és traktorállomást költöztette oda. A Miklós-szárnyban irodákat és alkalmazotti lakásokat rendeztek be, a konyhában étkezde működött, az istállóban pedig egy klub, miután az itt található lószobros szökőkutat darabokra törték hasonlóan a főbejárat feletti családi címerhez. A falubeliek építőanyagot, szobrokat és a Miklós-szárnyban talált különböző tárgyakat (bronz szobrokat és érmeket, üveg- és bronzlámpákat a gróf „személyes múzeuma” részeként) hordtak el.

Az együttes megmentése érdekében az 1960-as években hiába próbálta meggyőzni a Műemlékek Igazgatósága akár a Herbák János üzemet, akár a Babeș–Bolyai Tudományegyetemet, hogy vegyék át a kastélyt és alakítsák át azt munkás- vagy diákszállóvá. Csak 1968-ban került sor néhány beavatkozásra, amikor egy vasbeton födémet és tetőszerkezetet építettek a főépület felé, de a munkálatok 1972-es leállta után a műemlék állapota tovább romlott. Az 1980-as években az istállóban gombatenyészet, a Miklós-szárnyban csirkefarm, a kápolnában sörpalackozó állomás, az egykori konyhában pedig nyúlfarm működött.

A helyreállítási munkálatok megkezdését a bukaresti Művelődésügyi Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé. A bukaresti Művelődésügyi Minisztérium támogatta a főépület tetőszerkezetének részleges felújítását is.

2001 óta a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány gondozza a kastélyt. 2007-ben a várkastélyt visszaszolgáltatták a családnak. Az együttes hosszú futamidejű, 2014 óta tartó helyreállítási és revitalizációs programja jelenleg is folytatódik.

A kastély egykori konyhaépületében 2001 óta Kulturális Kávézó működik. Az alapítvány a Miklós-épületben nyitotta meg oktatási központját. A kastélyegyüttes további terei, mint az egykori kápolna, istállóépület vagy főépület kulturális rendezvények, programok helyszínei. Az alapítvány saját rendezvényein kívül (Kastélynapok, Bánffy Nap, Örökség Napok, stb.) más szervezetek, intézmények számára is teret biztosít, így a Transylvania Nemzetközi Filmfesztiválnak (TIFF), amely szabadtéri vetítéseken kívül két napot felölelő gyermektevékenységekre várja az érdeklődőket, vagy az Electric Castle fesztiválnak, melynek idején a kastély az elektronikus zene kedvelőinek otthonává válik évről évre.

A kastély mögötti park és tó kitűnő teret nyújt a piknikezésre vagy kikapcsolódásra. Emellett konferenciák, táborok, esküvők, kulturális műhelyek és számos más rendezvény helyszíne a kibérelhető kastély.